Mert "a harmónia megtalálását is meg kell tanulni, és meg kell engedni magunknak. Minden, ami harmonikus, az egyben van, egyensúlyban van. Nincsenek oda nem illő végletek. Épp ezért nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy igazán harmonikus ember kibillenjen a középpontjából, hogy meginogjon a tartóoszlopa. Viszont ezért a stabilitásért érdemes dolgozni, tenni valamit. Én nagyon sokáig rettegtem a harmóniától. Azért rettegtem, mert egyrészt azt gondoltam, hogy unalmas. És én is szürke, unalmas leszek. Ezzel azonosítottam a lelki békét, a harmonikus együttélést. Kispolgárok, nyárspolgárok, azok is csak eljátsszák, nincs is. Olyan hosszú út volt, mire betörtem magam. Komolyan! De nem kell a korbácsot előkapnunk, és ütnünk a hátunkat, hogy nem jól csináltuk az életünket, mert azt gondolom, hogy mindig azt tesszük, amire képesek vagyunk, és abban vagyunk, amit meg kell tapasztalnunk. Tehát elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk" - vall a szerző arról, mit tehetünk azért, hogy harmonikusabb felnőttek legyünk, élvezhessük az életet, teljes tudatossággal felelősséget vállalva tetteinkért, törekvéseinkért, szándékainkért.
És a legfőbb tanács, amit olvasóinak adhat?
"Akkor hát: egyensúlyozásra fel!"
42 oldal, cérnafűzött, keménytáblás
