Michel Odent (sebészorvosból lett szülész) a 60-as években elsőnek vezette be a vízben szülés és az otthonias szülőszobák gyakorlatát; kórházi pályafutása után otthonszüléseket kísért.
Nem is olyan régen a szeretet, a szerelem még csak a költők, művészek és filozófusok témája volt. A XX. század utolsó évtizedeiben sokféle tudományos megközelítésen keresztül is elkezdték vizsgálni a szeretetet, de mintha a sok bába között elveszett volna a gyerek: a szeretet lényege. A szeretet tudományosítása olyan megdöbbentő kérdéseket vet fel, mint például, hogy vajon miért zavarja meg minden társadalom rituálészerűen az anya és újszülött közti kapcsolatot?
Az emberiség története során evolúciós előny származott abból, hogy inkább az agresszió, mintsem a szeretet képessége fejlődött. Sok évezreden át a legtöbb embercsoport túlélési stratégiája a természet és más embercsoportok feletti uralom volt. A szeretet tudományosítása rámutat: itt az idő, hogy rádöbbenjünk, mennyire sürgős újra kifejleszteni a Földanya iránt érzett tiszteletünket, és a szeretetre való képességünk egyéb oldalait.
Dr. Michel Odent több évtizede sokrétű szerepet játszik a szülés és az egészségügyi kutatások történetének alakításában. Sebészorvosból lett szülész. A francia Pithiviers kórház szülészeti osztályán a 60-as években elsőnek vezette be a vízben szülés és az otthonias szülőszobák gyakorlatát. Kórházi pályafutása után otthonszüléseket kísért.
Kutatóorvosként megalapította Londonban a Primal Health Research Centert (az Elsődleges Egészség Kutatóközpontot),
amelynek fő kutatási területe a korai élmények és hatások hosszú távú következményeinek vizsgálata. Mintegy ötven tudományos tanulmány szerzője. Tíz könyve húsz különböző nyelven jelent meg.
Napvilág Születésház, 2003
138 oldal, puhakötés
