A súlyos betegség olyan trauma a családban, amelyre nehéz jól reagálni. Ilyenkor megannyi megválaszolhatatlan kérdéssel találja szemben magát a beteg, a beteg családja és az őt ápolók is. Ahhoz, hogy a megmásíthatlant elfogadhassuk egy ilyen helyzetben, és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle, fel kell készülnünk arra, hogy mi is vár ránk ilyenkor. A könyv - többek között konkrét kommunikációs helyzetek és konfliktusok bemutatásán keresztül - útmutatást kínál ahhoz, hogy hogyan kommunikálhatunk jól egy ilyen nehéz helyzetben.
Zana Ágnes könyvében a halál témájához kapcsolódó kulturális kontextus (halálhoz való viszony, halálfélelem, rítusok, hospitalizáció és a vizuális média hatása a halálról alkotott fogalamainkra stb.) felvázolása után bemutatja a hospice-palliatív ellátás komplex jellegét és tisztázza annak céljait. A haldoklás különböző stációi egyre más és más terheket rónak a családra, amelyeket - a hozzájuk köthető megküzdési módokkal együtt - konkrét esetvignetták segítségével ismerhetünk meg. A beteg és a családok támogatása mellett a professzionális segítők nehézségeiről is szó esik, hiszen a tévhitekkel ellentétben őket is megviseli a súlyos betegség látványa, a betegük elvesztése.
A lelki támogatás fontossága, a halál után a családok gyászmunkájának segítése és a betegjogok ismerete/ismertetése szintén olyan tematikák, amelyek szorosan kapcsolódnak a hospice-palliatív ellátás szellemiségéhez, és amelyekről ebben a kötetben is szó esik.
A könyv elsősorban a családoknak, a családokról, és a családokat segítőknek szól. Egy elméleti megfontolásokkal alátámasztott gyakorlati kézikönyv, amely a szerző saját munkája tapasztalatai alapján született, és amely a súlyos betegségben szenvedő emberek és családtagjaik ellátásához, minél hatékonyabb támogatásához nyújt segítséget.
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
– Weöres Sándor: Bolero
Zana Ágnes
Kossuth Kiadó 2018
216 oldal