A gyerek "megérik, mint alma a fán". Talán ebben a gondolatban fogalmazódik meg legszemléletesebben Vekerdy Tamás pszichológus credójának egyik vezérmotívuma, amely kiegészül azzal a meggyőződéssel, hogy ez a folyamat akkor sikeres, ha lehetővé teszi a gyermek számára, hogy "ráérősen" járhassa be saját fejlődési útját.
De van-e elegendő idő erre? Megfelelőek-e a csalási és intézményi feltételek a gyermek - az egyes gyermek! - spontán "érlelődéséhez"? Hogyan segítheti vagy gátolhatja a szülő, az óvoda, az iskola ezt a folyamatot?
Miként hatnak a társadalmi-gazdasági-technikai változások a nevelődés körülményeire?
A népszerű pszichológus legfőként ezekre az ezernyi formában megfogalmazódó kérdésekre keresi a választ írásaiban, konkrét élethelyzeteket, dilemmákat, megoldási lehetőségeket elemezve. Nem csupán szakirodalmi és kutatási eredményekre támaszkodik, de saját tapasztalataira is épít, és olykor segítségül hívja a nevelés nagyjait, Goethét, Steinert, Karácsony Sándort, Kodály Zoltánt, Németh Lászlót, Mérei Ferencet is. No és természetesen Jungot, aki "civilizációnk egyik alapproblémájának nevezi, hogy neveletlen felnőttek próbálják nevelni az újabb generációkat".
Vekerdy Tamás - mint ezt a mostani válogatás is bizonyítja - sokat tett az elmúlt évtizedekben azért, hogy ez ne így legyen!