A hordozás anatómiája – szakértői vélemény

Napjainkban a babahordozás virágkorát éli. A babahordozás kifejezés a babák kötődő nevelését segítő, testközelben, erre alkalmas eszközökkel való hordozását jelenti. A kötődéselmélet szerint a biztonságosan kötődő gyermek később magabiztosabb, önállóbb, kezdeményezőbb, érzelmileg stabilabb, kapcsolataiban kiegyensúlyozottabb lesz. Ehhez a gyermek alapvető érzelmi és ﬁzikai igényeinek mindenkori kielégítése szükséges igény szerinti táplálással, a szülők közelében való alvással és a hordozás során levő folyamatos testi kontaktussal. Nem mindegy aztonban, hogy milyen hordozóeszközt választunk, és sajnos nagyon sok a nem megfelelő hordozóeszköz a piacon. Hordozás során a gyermek egészséges fejlődése szempontjából a csípők és a gerinc megfelelő pozicionálására és védelmére kell ﬁgyelni, míg a hordozó személyt illetően a gerincvédelem a legfontosabb szempont.

Helyes hordozás közben a baba lábai nem lógnak, hanem magasan felhúzva tartják a térdeiket körülbelül köldök magasságában. Ezzel a pozícióval megelőzhető lehet a csípőficam is. Ezzel szemben a nyújtott lábakkal való hordozás, vagy akár a pólyázás a csípők nem megfelelő fejlődését, esetleg csípőficamot is eredményezhet. A helyes hordozási póz háton, vagy elöl hordozáskor arccal befelé, vagy csípőn való hordozáskor valósul meg. A gerinc védelme szempontjából az a fontos, hogy a gerinc C alakú görbülete megmaradjon a hordozóban, illetve a hordozónak a gerinc teljes hossza mentén biztosítania kell a megtámasztást. Ez vonatkozik a nyaki szakaszra is, elsősorban azon babáknál, akik még nem tudják önállóan megtartani a fejüket, de a későbbi életkorban is hasznos, ha a fej megtámasztható, ha esetleg a gyermek elalszik hordozás közben. Kirkilionis közel 200 német gyermek vizsgálata során azt találta, hogy a megfelelő hordozóban hordozott gyermekeknek iskolába menetel idején kevesebb gerincproblémájuk volt, mint társaiknak. Ezeket a gyermekeket egy hónapos koruktól kezdve már rendszeresen hordozták, átlagosan napi 1–3,5 órán át, minimum egyéves korukig.

A babát hordozó személy szempontjából elsősorban a gerinc kíméletére kell odaﬁgyelni. Ebben segít, ha a baba hordozását már egészen korán elkezdik, hogy a még kis súlyú baba hordozásakor elkezddjenek megerősödni a hordozó hát- és hasizmai. Javasolt a gerinc szimmetrikus terhelése, azaz célszerű két vállon támasztott hordozóban hordozni, és ha a gyermeket az autósülés hordozójában viszik valahova, azt is érdemes nem féloldalasan lógatva cipelni, hanem két kézzel szimmetrikusan megtartani. A hosszas oldalt történő hordozás a hordozó gerincének aszimmetrikus terhelése miatt okozhat panaszokat. A hordozó gerincének túlterhelését az is megelőzheti, ha a hordozott baba egészen közel van a hordozó testközéppontjához. Minél közelebb és minél magasabban van a gyermek hordozás közben, a hordozó személy testtartása annál jobb lesz, a hordozás annál kényelmesebb lesz, annál egyenletesebb a súlyeloszlás.

A babahordozás során nemcsak a hátizomzat erősödik meg, hanem a szülés utáni fogyásban is segíthet a hordozás közben végzett ﬁzikai munka. A babahordozás az édesanyának jóval nagyobb mozgásteret is biztosít a mindennapokban.

Az utcákon, boltokban számos rossz babahordozót lehet látni, legyünk tehát körültekintőek a helyes hordozó kiválasztásakor. Helytelen, ha nincs megfelelően megtámasztva a gyermek gerince és feje. Ha túl sok a hely a hordozó személy teste és a baba között, akkor a baba gerince nincs jól megtámasztva, és a baba görnyedt testtartást vehet fel. Helytelen, ha a gyermek lábai lógnak. Ez a helyzet nem tartja fenn a csípők számára ideális terpesztett helyzetet, és ilyenkor a gerinc is csak egy ponton támaszkodik fel a hordozóra, ami a gerinc túlterhelését okozhatja. Tehát fontos a térdhajlattól térdhajlatig alátámasztó rész megléte a hordozóeszközben. Helytelen ha a gyermek arccal kifelé néző helyzetben van, hiszen a medence pont a ﬁziológiással ellentétes irányba billen, a combtöveket és a vállakat a hordozó túlzottan leszoríthatja, hátrahúzhatja, és ilyenkor a lábak is általában vagy lógnak, vagy túlzott terpeszben vannak. A kifelé fordított hordozást pszichológiai szempontból sem javasolják hosszabb időn át, mert a gyermek számára egy idő után túl sok lehet a külső inger, ami elől ebben a helyzetben nem tud elfordulni. Ebben a pozícióban a gyermek elaludni is nehezebben tud, ha arra van igénye. Helytelen, ha a gyermek túl alacsonyan helyezkedik el a hordozó testén, főleg, ha lóg a lába. Ilyenkor a hordozó minden egyes lépésénél hátranyomja a baba csípőjét egy kényelmetlen helyzetbe, és a gyermek medencéje is egy idő után kórosan alkalmazkodhat és előrebillenhet.

A gyermek lelki és testi fejlődése szempontjából egy–hat hónapos korig elsősorban elöl, arccal befelé, hat hónapos kor után, amikor a gyermeknek már nagyobb igénye van, hogy a külvilágból minél többet lásson, féloldalasan a csípőn vagy szimmetrikusan a háton, arccal befelé javasolt a gyermek hordozása. Napi két-három órányi hordozás biztonsággal javasolható, ami mellett a gyermeknek az önálló mozgásra is teret kell biztosítani.

Alapelv, hogy az a jó hordozó, amelyikben a gyermek olyan helyzetben van, ahogy az anya is ölbe venné, tartaná a kezében a gyermeket. Nagyon fontos, hogy a szülők megfelelően tájékoztatva legyenek a biztonságos babahordozás alapvető szempontjairól, arról, hogy a gyermeket mindig jó minőségű, a gyermek súlyának, méretének és korának megfelelő eszközben hordozzák.

Részlet a Dr. Szeverényi Csenge, Ortopédiai Klinika, Debrecen, Orvosi Hetilapban megjelent A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai cikkéből.

Vissza